Bázis

Egész életünk meghatározójaként visszük végig ezeket a hatásokat. Ha jó volt a minta, és érdemes a pedagógia, akkor könnyedén, szinte magától értetődően boldogulhatunk az életben. Ezzel szemben ha az útravaló hiányos, később korrekcióra szorul a már felnőtté vált ember viselkedése, a környezetéhez való viszonya. Úgy viszont már sokkal nehezebb.

 

A lovak képzésében, rajtunk múlik az alapok lefektetésének sikere. Mi vagyunk a tanárok, ha úgy tetszik a szülők. A felelősség minden esetben a mienk.

 

A 3 éves lovak képzése a földi alapoktól, a lovas elfogadásán és a segítségek megtanulásán keresztül, vezet a lovas alatti stabil egyensúly kialakulásához.

Az első három hónap a vezethetőség a futószáron való nyugodt munka, a szerszámhoz és lovas súlyához szoktatás és a lovas segítségekkel való ismerkedés jegyében telik.

 

A következő 3-6 hónap lesz az igazi alapozás ahol a csikó megtanul lovas alatt hátból járni, megismeri a vállvezetésre, hajlításra vonatkozó segítségeket.

 

Ebben az időszakban döntően két patanyomon történik a munka. Egyszerű lovardai alakzatokat ( nagykör egyenes, átváltás, kígyóvonal) lovagolva ügyesítjük a pótlovat amíg kellően hajlékonnyá nyújthatóvá válik, hátulsó lábaival lendületesen súlypont alá dolgozva.

 

 

A lovas részéről a legnagyobb fokú rugalmasságot igényli a csikó tanítása. A fő szempont a ló mentális is és fizikai elengedettségének kialakítása és stabilitása.

A remontának meg kell tanulni előre menni, hátulsó lábainak súlypont alá lépésén keresztül, nyakát előrenyújtva, a zabla felé lépni.

 

Ezek megtanulásában a lovas leginkább a ló vállainak helyes terelgetésén, vezetésén keresztül, tud segíteni fiatal lovának. Ülésének stabilitása rugalmassága, könnyedsége létfontosságú. Gyakori helyzetek egyike, hogy könnyített ülésben, vagy kissé előredőlve kell lovagolni, ezzel is segítve a ló helyzetét.

 

Ha a csikó jó alapjármódokkal rendelkezik és kellően készséges, akkor ezekben a hónapokban mindhárom jármódban lehetőségünk van fejleszteni a lovat.

 

Azonban előfordulhat az is, hogy a vágta későbbre marad. Vágtázni ugyanis csak akkor érdemes ha a ló könnyen lovagolható lépésben és ügetésben egyaránt.

 

A formai követelmények csak is anatómiai szempontból értelmezhetőek. A tetszetős összkép érdekében kért kerekség, határozott tarkóhajlítás, az alakformáló “segítőkész”-segédszár a gyors ütemfeletti iram kerülendő. Helyette a tágkeretben nyugodt iramban előre, és a ló saját ütemében zajló mozgás, a munka irányadója.

Mindezeket tehát tekinthetjük biztos alapnak, mely meghatározója a ló későbbi pályafutásának, lovas alatt nyújtott teljesítményének.

 

Ha a képzésben a megfelelés vezeti a lovast, képtelen lesz érzékelni lova igényeit.ű

Ezért érdemes észben tartani, hogy a ló képzése elsősorban terápia, melynek célja a ló képességeinek fejlesztése, lovas alatti ügyesítése. Ez a hozzáállás segít, hogy a csikó maradjon a figyelem középpontjában.