A ló kérem, sors kérdés.

Vajon csak rajtunk múlik, melyik ló lesz a miénk és mikor? Megvehetjük azt a lovat amelyiket csak szeretnénk mert megtetszik és van rá pénzünk?

Netán eladjuk amikor jónak látjuk, mert nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket? Gyanús, hogy nem ilyen egyszerű. A ló „tulajdonlása”az sors kérdés. Engedély, jogosultság kell arra, hogy az a ló, pont az a ló a mienk legyen.

 

Kitől jön az engedély? Nem tudjuk. Nevezze mindenki úgy ahogy szeretné. Az engedély viszont megkérdőjelezhetetlen és visszavonhatatlan. Azé lesz a ló akinek engedélye van rá. Ha él vele az illető gazdagabb lesz. Megtanul gondoskodni, jóban rosszban kitartani a társ mellett. Esetleg megtanul lovagolni, a lóval bánni, szeretni, és felelősséget vállalni. Ez egy hosszú játék. Addig tart amíg tanulnunk kell. Amint megtanultuk, „megkaptuk ami jár”, elenged. Új társat választ, vagy egyszer csak nem lesz többé. Mert a ló ilyen. Tükröt tart és tanít, pusztán a létével, vagy a nem létével. Nem az istálló munka fortélyain vagy a legbonyolúltabb lovas bravúrok elsajátításán van a hangsúly. Az csak eszköz a lényeg megélésére. Minket tanít, belülről csiszol, jobbá tesz, de nem a maga, hanem a világ számára. A lóval való lét, lehetőség a fejlődésre emberi minőségben. A lovasversenyeken elért diadalmenet, messze elmarad a szellemi fejlődés mindent beragyogó diadalától amit a lótól nyerhetünk.

 

Aki viszont nem tartja be a játékszabályokat, engedély nélkül vesz lovat, szintén megkapja amire szüksége van. Ilyenkor nem érti az ember, hogy miért pont vele történik. Miért pont az Ő lova betegszik meg mindig. Miért nem tudja eladni. Miért az Ő lova veri le újr és újra az akadályt, vagy nem mozog elég jól. Miért az Ő lova mindig a rossz, annak ellenére, hogy ez már a sokadik, és rendre sok pénzbe is került. Hisz a megvételkor nagyon kecsegtető partynak tűnt. Ilyenkor jön az adás-vételek vége láthatatlan sora, amikor a gazda fittyet hányva a sors intő jelzéseire, vesz egy még drágábbat, egy még jobbat, amivel aztán pont ugyanabba a kudarcos helyzetbe kerül. Így megy ez mint a buddhizmus szerint az újraszületések végtelen körforgása, amíg meg nem világosodunk. Amíg a gazda rá nem eszmél, hogy neki kell változni nem a lónak. A ló így is tud tanítani, csak nem vesszük észre.

 

Mert nem a lóra figyelünk , hanem az elérendő célokra. Ha megfordítjuk a sorrendet, vagyis elsőként a lóra koncentrálunk, segíteni fog a céljainkat elérni, vágyainkat beteljesíteni. Mi pedig hálával és örömmel telve tesszük majd a dolgunk a lovunk mellett amíg csak kéri. Ez pedig már tényleg nem véletlen